SZUPERHŐSÖK INTERAKCIÓBAN

Szabó Gergely beszámolója

Győr, 2019.10.25.

A Bartók iskola hatodikos osztálya, valószínűleg nem is sejtette, hogy milyen erőkkel találja majd szemben magát ezen napon. A színházi nevelés univerzumának két társulata, a RÉV Színház és KB35 Inárcs közös akciója várta őket, hogy együtt váljanak hősökké. Nem sokáig rejtegették világformáló céljaikat sem a szereplők, sem a résztvevő gyerekek, együtt vágtak neki a kalandnak, egy csettintésre kezdtek el közösen gondolkozni, úgy mintha a legtermészetesebb dolog lenne változtatni, alakítani, jobbá tenni a saját és mások történetét is. Bárcsak minden ilyen egyszerűen menne. Mondjuk, színházi neveléssel ez nem lehetetlen, kezdetnek lehetne belőle sokkal több a világban. A műfaj kozmoszának anyaga, ennél persze bonyolultabb összetételű, de a lényeg, hogy óriási lehetőséget kínál mindenféle élethelyzet és probléma fejtegetésére.

Az >>ANYAKICSINYÍTÉS<< című új, komplex színházi nevelési előadáson, mely 6-7. évfolyamos diákoknak szól, megfigyelőként vehettem részt. Végre egy olyan szuperhős történetet láthattam, amire tényleg szükség van. A legaktuálisabb problémákat, a korosztály mindennapjait érintő kérdésekkel operál egy elgondolkodtató, egyszerű, ám nagyon is komoly történetben, mely a legfrissebb humorral és nyelvezettel van fűszerezve.

Beni (Balla Richie) és Panna (Lakatos Dorina) a két kamasz élete elevenedik meg a történetben, akik bárkinek ismerősök lehetnek. Egyébként Beni, ha éppen nem teljesen Beni, akkor SoloMan, Panna pedig, ha éppen kicsit másként Panna, akkor Gyíklány. Szuperhősök, titokban. Megélik és megharcolják szépen mindazt, amit a mindennapok hoznak. Vannak kérdéseik, gondolataik, elméleteik, rajzaik, érzéseik, közös élményeik és van családjuk is. Panna szülei Andrea (Bálint Betty), aki másrészről CleanWoman, illetve Róbert (Szántó Dániel) DoctorRaptor. Beni részéről pedig, az apa András (Nagy Zsolt Zsozsa), másnevén DaddyMoney, és valahol a távolban Erika (Patonay Anita), az édesanya. Az események több szinten játszódnak. Az első szint, Beni és Panna fantáziavilága, ahol minden lehetőség adott a tökéletes, költségvetés nélküli, akciódús szuperhősködéshez. A második szint a két fiatal valósága, mindennapja, ami szorosan összekapcsolódik a harmadik szinttel, a résztvevő gyerekek életével, amit beleképzelhetnek és láthatnak a történetbe. A negyedik szint a legnagyobb és legfontosabb tér, pedig az előadás után a saját valóságuk, amibe vihetik

magukkal a tanulságokat. Könnyű az azonosulás, elkerülhetetlenek a kapcsolódások, mindenki ismeri ezeket a helyzetek közvetve, vagy közvetlenül. Ebben rejlik az előadás és a műfaj ereje, itt tudnak kifejlődni az alkotók által megálmodott célok, melyek minden tekintetben, a tanulók érdekeit hivatottak szolgálni. A központi gondolatok biztos célba jutásról Patonay Anita, színházi nevelési konzulens gondoskodik. Mindezt összefogja, rendezi, írja Szivák-Tóth Viktor. Továbbá rettentő sok pozitív átlátással, áthalással az előadás színvonalát emelik a művészi maszkok (Csíki Virág) és a grafikák (Suhaj Miklós).

Adott egy tér (osztályterem), ahol úgy nézhetnek bele a saját korukba, hogy közben magukra igazítják, alakítják azt. Adott öt csúcs színész-drámatanár, akik közvetítenek, ébresztenek, szemeket nyitogatnak fel. Adott egy nagyszerű, konstruktív, alkotógárda. Mi baj lehet? Semmi. Pontosabban minden. Hiszen bajokból és problémákból akad itt bőven: barátság variációi és állomásai; felnőtté válás testileg és szellemileg; alkohol; önállósodás; személyes tér; külföldi munka; egy szülő folyamatos távolléte; veszekedések kezelése; családon belüli problémák; az osztály, mint közösség; csúfolódás; bántalmazás; elvárások; korlátok; megcsalás; kütyükultúra; rongálás; titkok; bizalom; hazugság; őszinteség; és így tovább hosszasan. Ezeket lehetetlenség 105 perc játékidő alatt helyretenni. Gondolnánk. Az előadás mégis kísérletet tesz rá – ha nem is minden tekintetben vagy mindezekre a témakörökre egyértelmű választ adva -, hogy közösen, összefogva megkeressék a lehetséges válaszokat. Míg néhány témára csak érintőleg, de mégis felkiáltójellel hívja fel a figyelmet, addig a legtöbbet elmélyíti úgy, hogy többé válnak tőle a résztvevők. A cél nem egy végső és egyértelmű, mindenkire alkalmazható válasz – ennél kicsit sokkal szerteágazóbbak az életek, bonyolultabbak a lelkek -, hanem a különböző lehetőségek vizsgálata.

Az előadásnak nincs olyan pontja, amibe bárki ne tudna belekapaszkodni. A résztvevőket figyelve még a legvisszahúzódóbb, legzárkózottabb, legelutasítóbb gyerek is a végére valamit hozzá tesz, az osztályhoz, a történethez, a barátaihoz, magához. Az arcokról az érzelmek széles skálája olvasható le. Szeretik, hogy hozzájuk szólnak, elmondhatják szabadon, mit gondolnak.

Tűpontos szereplők (emberéletek) vannak előttük terítéken, olyan őszintén, amennyire csak lehet. Szuperhősök harcolnak bennük, rájönnek, hogy tetteik, képességeik és szavaik fegyverek és egyszerre csodatévő elemek. Átvitt költőiségben gondolkodhatnak

párhuzamosan. Néznek egy kaotikus, modern, néhol szürreális, elemelt történetet, amiben a legvalóságosabb világuk képe rajzolódik ki. Belefeledkeznek kicsit, aztán szépen félreteszik, és azon kapják magukat, hogy mindent jobban csináltak végül, mint remélték. Az interakciókban kimondják, megjósolják, felvázolják a saját vágyaikat, elképzelésüket és tökéletes nevelési tanácsokat fogalmaznak meg, miközben egy szinttel feljebb lépnek. Olyan gyorsasággal fejlődnek a darab során, mint a telefonjukban néhány karakter, pár jól időzített mozdulat után. Csak éppenséggel ez most tényleg sokat ér, mert igazi és közösen uralják az időt. Bár tele van látszólagos szuperképességekkel, mégis rengeteg lehetőséget kínál a válaszkeresés és az önismeret terén, a tapasztalatokat pedig a saját életükbe emelik át.

Az előadásban felbukkanó kérdésekre a válaszaik nem csupán feleletek, hanem saját maguknak megfogalmazott célok. És mi ez, ha nem szupererő?

Januártól rendszeresen fogják játszani a történetet az univerzum figurái, addig még érlelődni is fog a munkájuk. Sok szeretettel ajánlom minden korosztályban érintettnek és szüleiknek, nevelőiknek, tanáraiknak, hogy jobban megértsék egymást és a különböző oldalakat, nézőpontokat. Egy olyan élményben és megtapasztalásban lehet részük az előadáson keresztül, amely jóval túlmutat a saját világunk korlátain.

Szereposztás:

Farkas Benedek / SoloMan – Balla Richie

Rotter Panna / Gyíklány – Lakatos Dorina

Dr. Rotter Róbert / DoctorRaptor – Szántó Dániel

Rotterné Sümegh Andrea / CleanWoman – Bálint Betty

Farkas András / DaddyMoney – Nagy Zsolt Zsozsa

Farkas – Schneider Erika / Anyakönyvvezető – Patonay Anita

Alkotók:

Grafika: Suhaj Miklós

Színházi nevelési konzulens: Patonay Anita

Maszk, jelmez: Csíki Virág

Író, rendező: Szivák – Tóth Viktor

Ha úgy érzed, egyedül tolod, nem tévedsz nagyot. Nehéz valakit megvédeni, szeretni, ha nincs jelen, vagy ha köt az eskü. Van, hogy elbújnál, de túl fontos vagy. Nehéz valakit megérteni, ha elfelejt. Pedig, más is lehet fura nem csak te, ahogy a családok is. Mit lehet tenni? Tudod te, hiszen most mondtad ki résztvevő kispajtás, hogyan is kellene.