Az első osztály diákjai a következőket írták az előadásról: 

 

  • Nem tudtam pontosan, hogy az igazi osztályomban vagyok vagy az új osztályomban.
  • Az volt a legjobb, amikor az új osztálytársunk kiugrott a szekrényből.
  • Nem tudom, hogy a térkép véletlenül esett le a falról vagy szándékosan.
  • Ez volt az év legjobb tanórája, és nem csak azért, mert elmaradt a történelem- és a matekóra.
  • Az igazgató pont olyan szigorú volt, mintha igazi lett volna.
  • Azért volt jó, mert teljesen beleéltem magam. Kár, hogy vége lett!
  • Izgalmas volt, mindig történt valami váratlan.
  • Azért tetszett, mert mi is részei voltunk a történetnek, és sokat beszélgettünk.
  • Az tetszett a legjobban, hogy meseszerű volt, voltak koboldok, tündérek.

 

 

Ráhel fogalmazása az előadásról: 

Hétfőn két drámaóra volt. Az első órában beszélgettünk, a második órán kezdődött el a darab.

Először az egyik színész, aki az osztálytársunkat játszotta, elmesélt egy történetet: A nyári szünetben egy hajós táborban volt, és ő nyerte meg a díjat. Az igazgató adta át neki az oklevelet. Odament a lakókocsijához, de ekkor hirtelen nem emlékezett semmire, csak arra, hogy utána már bent beszélgettek az igazgatóval. Később kiderült, hogy egy kobold szállta meg az igazgatót, és mi kiűztük belőle egy varázsszóval: Hmalaja, hmalaja.

A végén minden helyreállt.

Még egyszer köszönjük!

Üdvözlettel:

Borsayné Takács Rita